Nem túl hálás feladat egy olyan bajnokiról írni, amin az égvilágon nem történt semmi, de úgy semmi, hogy egy árva kapufát leszámítva legfeljebb Somalia súlyos sérülése jut hirtelen eszünkbe az egész 90 percből. A Fradi-Honvédon pontosan ez volt a helyzet, az első félidőben a Honvéd, a másodikban Détáriék nem csináltak semmit, illetve nem semmit, mert próbálkoztak, de szépen, fokozatosan lesüllyedtek a Honvéd szintjére. Igazságos a 0-0.

A brazil világbajnok Rivaldo nem az első sztár, akinek a neve bármilyen módon felmerült a magyar bajnoksággal kapcsolatban. 1994 decemberében például erősen kacsaszagú sajtóhír volt, hogy a friss BL-győztes Massaróval kívánja megerősíteni a Pécs az itthoni viszonyokhoz képest amúgy igen veretes Tököli-Niederbacher csatársorát. Azért voltak remek légiósaink szép számmal, belőlük raktunk össze egy NB I.-es All Star válogatottat.

Rossz kabalák voltunk Miskolcon, pedig rengeteget utaztunk az év meccsére, hogy lássuk, miként úszik örömmámorban a város. A Diósgyőrnek ehhez a szebb napokat látott, de sosem lebecsülhető Fradit kellett volna megvernie. Amit viszont a két tábor összeszurkolt, arra nincsen szó, úgy éreztük magunkat, mint egy igazi futballmeccsen.

Akasztón imádják, amikor csúcson volt, a helyieknek még a májkrémet is olcsóbban adta. Amíg börtönben ült, teljesen szétlopták az egykoron húszezres stadiont. Stadlert szabadulása után azzal bízta meg az új, titokzatos tulajdonos, hogy támassza fel a stadiont. Csakhogy az egykori juhász adócsalás vádjával most újra bíróság elé áll.

Elmentünk a Videoton-Újpestre megnézni, mit tud ez a Paulo Sousa. Jó játékot azt még véletlenül sem láttunk, egy tizennégy éves kolléga leoltását viszont igen. Tulajdonképpen nem is a meccs miatt mentünk mi, csak világot akartunk látni, ültünk Eddától dübörgő restiben és testközelből tapasztaltuk, mit tudnak a Vidi-drukkerek. Kicsit Schobert Norbisra vették a figurát, van még mit tanulni.

Lehet-e alkohol, szotyi és zsíros kenyér nélkül jól éreznünk magunkat egy október végi, NB I.-es meccsen? Mihez fogunk kezdeni a három alapkellék nélkül? Kénytelenek leszünk nézni, mi történik a pályán? Azért nem ilyen súlyos a helyzet, a Honvéd-Diósgyőr bajnoki kellemes szórakozás. A pálya széléről csodálhatjuk a fiúk technikáját, a hátunk mögött pedig az ország legjobb tábora, a diósgyőri üvölt fáradhatatlanul.

Mi is csak a helyszínen szembesültünk vele, de a Borsod megyei Szendrőládra tényleg a BL-győztes olasz Inter segítői jöttek el, hogy fociról tanítsanak a 80 százalékban cigányok lakta településen. Kék-fekete Pirelli-mezben minden gyereknek hatalmas élmény volt rohangálni, de viselkedni saját edzőjük szerint sem tudnak. A három napos edzésprogram után az olaszok úgy tervezik, egyszer visszatérnek majd hozzájuk.

Ha valahova, akkor futballmeccsre a Hungária körútra biztosan nem a több tízezres tömeg miatt jár az ember. De hát akkor minek? A társaság, a szotyi, a sör, meg persze a szurkolás miatt. A jelenleg a másodosztályban küzdő MTK drukkerei azt mondják, nem számít, hogy zsidó vagy nagy-magyarországos vagy, csak szeresd a csapatot.

Egy Vasas–Újpestre nem azért megy ki az ember, hogy rövid passzos játékot, biciklicseleket és negyvenezer nézőt lásson, ez egy másik műfaj. Kellemes hétvégi elfoglaltság, lehet sört inni, szotyizni, hallgatni, hogyan küldik el az anyjukba a bírót és a saját játékosaikat a drukkerek. De mit keres a Bozsik stadion előtt Deutsch Tamás?